Humusz – élő föld
A humusz a növények és a talajlakó élőlények (mikroorganizmusok, gombák, rovarok stb.) kölcsönhatásának eredményeként jön létre. A gyökérváladékok, növényi maradványok és az elhalt talajélőlények folyamatosan lebomlanak és élő módon beépülnek a talajba. A szántóföldi talaj humusztartalmát tehát döntően a művelés módja határozza meg. A művelési mód megváltoztatásával a humusztartalom is változik.
Mi történik a humuszképződés során?
A növények képesek a levegőből CO₂-t felvenni és cukorrá, majd szerves anyaggá (levelek, termések, fa, gyökerek és gyökérváladékok) átalakítani. Az ember, minden tudásával és rendelkezésére álló technológiájával együtt sem képes erre!
Ha a növény elpusztul és a területen marad, a szerves anyagot baktériumok, gombák és talajlakó élőlények lebontják és átalakítják. E folyamat során humusz halmozódhat fel a talajban. Az így keletkező szén egy része oxigénnel (O₂) ismét CO₂-vé alakul, és a légkörbe jut. A talaj humusza 58%-ban szénből áll.
Ha tehát sikerül a talaj humusztartalmát növelni, a benne lévő szén hosszú távon megkötve marad, és nem jut vissza CO₂ formájában a légkörbe.
A humuszképződés tehát azt jelenti, hogy a növény által megkötött szén egy része nem szabadul fel újra, hanem stabil humuszanyagokká (huminsavakká) alakul.
A humuszlebomlás azt jelenti, hogy nemcsak a földön növekedett szerves anyag bomlik le teljesen, hanem a talajban lévő humuszkészlet is csökken, és a benne megkötött szén CO₂ formájában a légkörbe kerül.
Az elmúlt évtizedekben világszerte „humuszpusztító” gazdálkodás folyt – vagyis a szántóföldek humusztartalma a művelés (talajlazítás, műtrágyázás, növényvédő szerek, monokultúrák stb.) következtében csökkent. Az 1930-as évekhez képest ma csupán az eredeti humuszkészlet egyharmada, legfeljebb fele van jelen a talajban.
A szántóföldi művelés módjának megváltoztatásával a talajban humusz építhető fel, hosszú távon stabilizálható, és nem jut CO₂ formájában a légkörbe.
A humuszképződés alapelvei
A szántóföldi talaj humusztartalmát a kiindulási kőzet és az éghajlat mellett elsősorban a művelés módja határozza meg. A művelés módjának megváltoztatásával tehát a humusztartalom is módosítható.
A humuszképződés mértékét meghatározó intézkedések három fő alapelv köré csoportosíthatók:
Sokféleség maximalizálása – Fotoszintetikus teljesítmény optimalizálása – Talajbolygatás minimalizálása
