Sokféleség maximalizálása
A fotoszintézis teljesítményének optimalizálása
A talaj zavarásának minimalizálása
Sokféleség maximalizálása
Minden növény, kultúra és élőlény sajátos szerepet tölt be az ökoszisztémában. Ahhoz, hogy a talajban ezek a funkciók optimálisan működjenek, különféle élőlények együttműködésére van szükség. Gombák, baktériumok, mikroorganizmusok táplálkoznak többek között a különböző növények gyökérváladékaiból, cserébe pedig biztosítják a növények tápanyagellátását és segítik az ásványi anyagok feltárását. Minél nagyobb a sokféleség, annál kiegyensúlyozottabb, stabilabb és termékenyebb a talaj.
Vetésforgó (monokultúrák helyett):
A növényfajok sokfélesége növeli a gyökérváladékok és ezáltal a mikrobiológiai sokféleség jelenlétét is a talajban. Minden növény saját gyökérváladékokat termel, amelyek bizonyos mikroorganizmusokat táplálnak. A változatos vetésforgó tehát nagyobb biológiai sokféleséget biztosít a talajban – ez teremti meg a humuszképződés alapját.
Másodvetés (köztes kultúrák):
A természetben nincsenek parlagon hagyott területek – a talajt mindig növények fedik. Az alapelv: minél többféleség, annál sikeresebb a humuszképződés. A másodvetés során eltérő gyökérmélységű növények táplálják a különböző talajrétegek mikrobiológiáját, természetesen lazítják és levegőztetik a talajt, és egyben védelmet nyújtanak a szél és víz okozta erózióval szemben.
Alávetés:
Az alávetés révén meghosszabbodik a főnövény zöld borítása. Így a betakarítás után azonnal zöldnövény takarja a földet, elkerülve a fedetlen talajállapotot. Emellett az alávetés egy talajközeli növényréteget hoz létre, amely segíti a napenergia jobb hasznosítását.
(monokultúrák helyett) – ez alatt több különböző növény egyidejű termesztését értjük, amelyek együtt nőnek és kölcsönösen pozitívan hatnak egymásra. Példák: kukorica + bab, búza + lenmagrepce, vagy napraforgó + hajdina. A gyökérsokféleség növelésével elősegíthető a humuszépülés.
Míg a téli hónapokban a látható növénynövekedés szinte leáll, a talajban továbbra is zajlik az élet, és ezáltal a gyökérváladékokon keresztül a talajélet táplálása is. Eközben a könnyen oldódó tápanyagok megkötődnek, és a következő vegetációs időszakban újra rendelkezésre állnak. Ezért a növényi borítás télen is nélkülözhetetlen a sikeres humuszépítéshez, mivel a télen parlagon hagyott szántóföldeken a tápanyagok nagy része kimosódás vagy a levegőbe való kijutás révén elveszik, és a talajélet szó szerint kiéhezik.
Agrárerdészet és sövények
A fás szárú növények és sövények bevonása a szántóföldi területekbe számos előnnyel jár. Csökkenti a lemosódásokat, és hatékony szélvédelmet biztosít. Ezenkívül a fák és sövénysávok környezetében javul a mikroklíma, így hatékonyan megelőzhető a talaj kiszáradása. A víz- és tápanyaggazdálkodás javulása mellett hosszú távon CO₂ is megkötésre kerül, és fontos élőhelyek jönnek létre az állatvilág számára.
A fotoszintézis teljesítményének optimalizálása
Egyedül a napenergia és a levegőből származó CO₂ cukorrá és oxigénné történő átalakítása révén képesek a növények a szenet a saját tömegükben elraktározni, illetve gyökérváladék formájában a talajba juttatni. Ez az egyik kevés módja annak, ahogyan a szén kivonható a légkörből. A humusz formájában a szén akár évszázadokig is megőrizhető a talajban!
Ahhoz, hogy minél több szenet raktározhassunk el és minél több humuszt építhessünk, erős növénynövekedésre van szükség. Ennek megfelelően a szántóföldnek egész évben élő növényzettel kell borítva lennie – ideális esetben több növényszinttel (alávetés, agroerdészet stb.), hogy a napfényt a lehető legjobban ki tudjuk használni!
Vetésforgó (monokultúrák helyett):
A növényfajok sokfélesége növeli a gyökérváladékok és ezáltal a mikrobiológiai sokféleség jelenlétét is a talajban. Minden növény saját gyökérváladékokat termel, amelyek bizonyos mikroorganizmusokat táplálnak. A változatos vetésforgó tehát nagyobb biológiai sokféleséget biztosít a talajban – ez teremti meg a humuszképződés alapját.
Másodvetés (köztes kultúrák):
A természetben nincsenek parlagon hagyott területek – a talajt mindig növények fedik. Az alapelv: minél többféleség, annál sikeresebb a humuszképződés. A másodvetés során eltérő gyökérmélységű növények táplálják a különböző talajrétegek mikrobiológiáját, természetesen lazítják és levegőztetik a talajt, és egyben védelmet nyújtanak a szél és víz okozta erózióval szemben.
Alávetés:
Az alávetés révén meghosszabbodik a főnövény zöld borítása. Így a betakarítás után azonnal zöldnövény takarja a földet, elkerülve a fedetlen talajállapotot. Emellett az alávetés egy talajközeli növényréteget hoz létre, amely segíti a napenergia jobb hasznosítását.
(monokultúrák helyett) – ez alatt több különböző növény egyidejű termesztését értjük, amelyek együtt nőnek és kölcsönösen pozitívan hatnak egymásra. Példák: kukorica + bab, búza + lenmagrepce, vagy napraforgó + hajdina. A gyökérsokféleség növelésével elősegíthető a humuszépülés.
Míg a téli hónapokban a látható növénynövekedés szinte leáll, a talajban továbbra is zajlik az élet, és ezáltal a gyökérváladékokon keresztül a talajélet táplálása is. Eközben a könnyen oldódó tápanyagok megkötődnek, és a következő vegetációs időszakban újra rendelkezésre állnak. Ezért a növényi borítás télen is nélkülözhetetlen a sikeres humuszépítéshez, mivel a télen parlagon hagyott szántóföldeken a tápanyagok nagy része kimosódás vagy a levegőbe való kijutás révén elveszik, és a talajélet szó szerint kiéhezik.
Agrárerdészet és sövények
A fás szárú növények és sövények bevonása a szántóföldi területekbe számos előnnyel jár. Csökkenti a lemosódásokat, és hatékony szélvédelmet biztosít. Ezenkívül a fák és sövénysávok környezetében javul a mikroklíma, így hatékonyan megelőzhető a talaj kiszáradása. A víz- és tápanyaggazdálkodás javulása mellett hosszú távon CO₂ is megkötésre kerül, és fontos élőhelyek jönnek létre az állatvilág számára.
A növények csak akkor képesek teljes fotoszintetikus potenciáljukat kihasználni, ha egészségesek és erősek. Ekkor tudják a légköri szén-dioxidot hatékonyan megkötni és a talajba juttatni. Ha a növényt betegségek vagy stressz éri, akkor a szénmegkötés sem működik tökéletesen – olyan, mint egy hibás gép, amely nem működik teljes kapacitással. Ezért fontos megérteni, hogy csak az optimálisan ellátott (tápanyagokkal, vízzel stb.) és egészséges növények képesek hatékonyan szénnel táplálni a talajt és a talajmikrobiumot.
A komposzt úgymond kész humusznak tekinthető, ezáltal jelentősen hozzájárulhat a humuszképződéshez. Minél nagyobb a komposzt mennyisége, annál gyorsabban halad a humuszképződés. A legfontosabb szempont itt a komposzt elérhetősége. Ideális eset, ha az városi környezetből származó hulladékból vagy zöldnyesedékből állítható elő. Ajánlott továbbá az istállótrágya vagy a gazdaságon belül keletkező szerves „hulladékok” (pl. zöldnyesedék stb.) komposztálása is. Fontos azonban, hogy a komposzt kijuttatását további intézkedésekkel, mint például csökkentett talajművelés, téli takarónövények, vetésforgó stb., támogassuk. Ellenkező esetben a humusztartalom ugyanolyan gyorsan leépül, mint ahogy felépült.
A növényi szén elszenesedett szerves anyag (gyakran faszén), amelyet finomra őrölve komposzthoz vagy a talajhoz kevernek (utóbbi esetben azonban csak előzetes aktiválás – tápanyagokkal és mikroorganizmusokkal való dúsítás – után). Ez a „Terra Preta” – a világ legtermékenyebb talaja – legfontosabb alkotóeleme, amelyet először az Amazonas térségében fedeztek fel.
A növényi szén hozzáadása döntően javíthatja a komposzt minőségét, mivel jelentősen csökkenti a szén- és nitrogénveszteséget. A szén nagy felülete révén valamennyi tápanyag ideiglenesen tökéletesen megkötődik, amíg humuszképződéshez vagy a növények tápanyagellátásához szükségessé nem válik. Emellett igazolták, hogy a növényi szén több évszázadon át stabilan megmaradhat a talajban.
A talaj zavarásának minimalizálása
Minden talajba történő beavatkozás megzavarja a növényeket és a talajéletet, és tápanyagokat szabadít fel. Ha ezeket nem kötik meg azonnal (élő gyökerek révén), akkor elillannak a légkörbe vagy kimosódnak. A gombák különösen érzékenyen reagálnak, mert hifáik hálózata minden beavatkozás során megsérül. A mikroorganizmusok is gyakran erősen kötődnek élőhelyükhöz, és különösen a forgatással járó talajművelés során nem tudnak alkalmazkodni a hirtelen megváltozott (aerob vagy anaerob) körülményekhez. Ezenkívül a mezőgazdasági vegyszerek (fungicidek, herbicidek, inszekticidek stb.) használata is zavaróan hat a talaj egyensúlyára. Minden beavatkozás a talajba tehát a benne élő szervezetek megzavarásához és a tápanyagok, valamint a termékeny humusz elvesztéséhez vezet.
Minimális talajművelés (az eke, kultivátor, kapa vagy borona helyett) – minél kevésbé bolygatják a talajt, annál kisebb az oxigénbevitel, és annál stabilabban megmarad a felépített humusz. Ideális esetben egyáltalán nincs talajművelés (pl. EcoDyn-rendszer) – az elvetett magokat résekbe vetik a meglévő zöld talajtakaróba.
A közvetlen vetés olyan termesztési módszer, amelynél vetés előtt nem történik talajművelés. Vetés közben speciális gépek és eszközök segítségével nyitják meg a talajt rések formájában, bevetik a magokat, majd ismét befedik talajjal. A tábla többi része érintetlen marad. Közvetlen vetéssel nemcsak főnövényeket, hanem különböző takarónövényeket is lehet vetni, amelyek pozitívan hatnak a következő főnövényre. A főnövény és takarónövény kombinációjától függően bizonyos esetekben az is lehetséges, hogy a főnövényt közvetlenül a takarónövénybe vessék bele.
Mint más csökkentett/minimális talajművelési technikák, a mulcsvetés is hozzájárul a talaj és a benne élő élőlények lehető legnagyobb mértékű megóvásához és élőhelyük megőrzéséhez. Ezáltal jelentősen hozzájárul a talaj egészségéhez, és ideális körülmények esetén a humuszképződéshez is. A mulcsvetés további előnye, hogy a szerves anyag a talajban marad, és szén- illetve nitrogénforrásként szolgálhat. A mulcsozás révén a talaj folyamatosan fedve marad, ami elősegíti a morzsalékos szerkezet kialakulását a felszínen, megvédi a talajt a kiszáradástól, és az említett mikroorganizmusokat az UV-fénytől is óvja.
A vegyszeres növényvédő és műtrágyázószerek alkalmazása nagyon negatív hatással lehet a talaj mikrobiomjára, valamint a benne élő gombák, baktériumok és mikroorganizmusok életfeltételeire. Ezek az élőlények alapvető szerepet játszanak a talaj higiénizálásában, termékenységében és humuszképző képességében. Ezért minden olyan beavatkozást kerülni kell, amely megzavarja ezen talajélőlények működését, hogy a talaj egészségi állapotát meg lehessen őrizni.
Minél több ilyen intézkedést alkalmaznak, annál hatékonyabban épül fel a humusz. A megváltozott gazdálkodási módot fenn is kell tartani, különben ismét humuszlebomlás következik be. Aki a humuszképződéssel foglalkozik, az a mezőgazdaság ökologizálása felé halad. A környezetre, talajra, vízre és klímavédelemre gyakorolt pozitív hatások bizonyítottak.